Szünetjel Amikor egy kiadó hosszabb időn keresztül nem tudja megjelentetni valamelyik (vagy egyetlen) lapját, de még bízik a további kiadáshoz szükséges feltételek előteremtésében, a lapot "átmenetileg szünetelteti". A "megszűnés" bejelentése azt fejezné ki, hogy a pénzen kívül a lap továbbviteléhez szükséges kiadói (laptulajdonosi) akarat is elfogyott. Az Új Alaplap kiadói és szerkesztői részéről a folytatás szándéka változatlanul megvan, ugyanakkor a gazdasági trendeket alapul véve a lap korábbi formájában belátható időn belül aligha éleszthető újjá, tehát az sem indokolatlan, ha megszűnést emlegetünk. Más kérdés, hogy már számos ténylegesen megszűnt lap támadt fel évekkel, sőt évtizedekkel később is, de ez aligha tölti el lelkesedéssel az olvasótábor "kemény magját", amely más lapokban ma nem nagyon találja meg azt, amit az Új Alaplap nyújtott számára. Nézzünk hát szembe a tényekkel, az informatikai lappiacon az utóbbi 3-4 évben lezajlott folyamatokkal, és próbáljunk azokból reális következtetéseket leszűrni. 1. Takaréklángra állítva A szükségmegoldásként évi hatszori megjelenésre csökkentett tervet sem sikerült kivitelezni, 2002-ben mindössze egyetlen számunk jelenhetett meg. Sok-sok tárgyalás ellenére nem jutottunk el a lap konszolidálását vállaló befektetőkig vagy vevőkig, ezért az Új Alaplap Kiadói Kft felszámolása 2002 végén elkerülhetetlenné vált. Ha legnagyobb hitelezőnk nem kezdeményezte volna a felszámolási eljárás megindítását, akkor saját magunknak kellett volna azt megtenni, hiszen a bevételek megszűnése miatt a kiadó gazdaságilag ellehetetlenült. Bért és honoráriumot már jó ideje senkinek nem tudunk fizetni, bérelt irodáinkból ki kellett költöznünk (átmeneti "székhelyünk" a remittendaraktár), fax-számunk megszűnt, telefonvonalaink közül csak a 322-4417-est tartottuk meg, azon hívásátirányítással időnként el lehet érni bennünket. A felszámolási eljárás lezajlásáig a kiadó tehát "takaréklángon" működik. Előfizetéseket 2003-ra nem veszünk fel, a beérkező új megrendeléseket, előfizetési megújításokat azonban összegyűjtjük és eltesszük "jobb napokra". Email-címünk (alaplap@mail.datanet.hu) továbbra is él, a postai küldemények is rendben eljutnak hozzánk, ha postafiókunkra címezik azokat (1539 Budapest, Pf. 571). Néhány olvasónk javaslata alapján a megmaradt régi számokat ingyenesen hozzáférhetővé tettük, de azokért személyesen el kell menni a Budapest VII., Városligeti fasor 25-27. sz. alá, ahol a porta mellett kirakott remittendapéldányokból lehet válogatni -- amíg a készlet tart. (Bár elég nagy a készletünk, hála annak, hogy az informatikai vásárok is válságban vannak.) 2. Kiszavazós való (média)világ Az informatikával kapcsolatos megnyilatkozások nap mint nap megerősítik, hogy az élet minden területét átszövő számítástechnikai és kommunikációs eszközök használata egyre szélesebb körben teszi szükségessé az informatikai ismeretek elsajátítását. Ha ebből valaki arra a következtetésre jut, hogy az ilyen tudás közvetítésében nagy szerepet játszó informatikai lapok jelentősége is tovább nő, vagy legalábbis nem csökken, akkor téves úton jár. A számítástechnikai és kommunikációs eszközök piacának tartós fellendülése nagyjából egy évtizeden át konjunktúrát teremtett az informatikai lapok számára is, de ez a trend 1998 tájékán megtört, és azóta lefelé tart. A távközlési és számítástechnikai cégek hirdetései az informatikai lapokban alaposan megcsappantak, hirdetési bevételek (vagy támogatás) nélkül pedig a szakmai lapok túlnyomó többsége nem tartható fenn, azok magas költségeit nem lehet teljes egészében az olvasókra áthárítani. Az Új Alaplap 10 éven át stabilan tartotta 5-6 ezres értékesített példányszámát, és az ebből származó lapárbevételt konstansnak tekintve számonkénti átlagban mintegy 40 darab hirdetésre volt szükség a nullszaldós eredményhez. Ezt azonban csak 1992-től 1997-ig sikerült elérnünk, a hirdetések száma 1998 után a kritikus szint alá csökkent. Az alábbi ábrán jól látható, mekkora hullámvölgy keletkezett. Az informatikai cégek megváltozott hirdetési stratégiája természetesen nemcsak az Új Alaplapot sújtotta. A mellékelt kis összeállításból kiderül, hogy 2001-ben és 2002-ben a magyar számítástechnikai lapok fele, 18-ból 9 szűnt meg (vagy kezdett szünetelni), míg előtte több mint egy évtized alatt összesen 5 hasonló kiadvány tűnt el a sajtópalettáról. (A felsorolásból az egyszerűség kedvéért kihagytuk a döntően játék profilú magazinokat, azok száma nem sokat változott, általában 5 körül mozgott, és a megszűntek helyére mindig újak léptek. Belevettük viszont a napilapok informatikai mellékleteit, mert azok befolyásolták a szakmai lapok hirdetési piacát.) A piaci tényezőkön (hirdetésbevételen, értékesített példányszámon) alapuló lapok közül természetesen azok tudják legjobban átvészelni a nehéz időszakokat, amelyek mögött tőkeerős kiadó áll. Bár ez sem mindig nyújt menedéket. Lapcsoportunkban a piacvezető helyet az Új Alaplaptól 1996-ban elhódító és utána folyamatosan megtartó Chip Magazin német tulajdonosainak racionalizálási terveit a magyar kiadás munkatársai nem fogadták el, inkább vállalták a kiválást, és 2002 őszén Magyar PC Magazin néven "új" lapot indítottak. (Igazán fizethetnének ezért egy kis licencdíjat az Új Alaplapnak...) A Chip "osztódása" legfeljebb azért meglepő, mert nem jellemző, hogy a gazdasági nehézségek a koncentrálódással ellenkező irányba mozgassák az eseményeket. Persze várjuk meg a végét, mert bizonytalansági tényezőként még ott van az olvasók és a hirdetők reagálása. Eltartja-e a piac mindkét lapot, és ha nem, akkor melyiküket fogja kiszavazni? Az informatikai cégek marketingesei gyakran hangoztatták, hogy "túl sok a számítástechnikai lap". Ha a kérdést csak a reklámköltségvetés oldaláról nézzük, figyelmen kívül hagyva az olvasók differenciált igényeit, talán igazuk is volt. A fenti ábrán látható, hogy a 90-es évek közepén kibővült lapválaszték az utóbbi időben alaposan megfogyatkozott, 2003 küszöbét 10 informatikai lap lépi át: ugyanannnyi, amennyi a legnagyobb lapalapítási hullám kezdete előtt, 1994-ben volt. 3. Lejtmenetben a nagy testvér(lapok) is Az Új Alaplapban rendszeresen adtunk áttekintést az amerikai számítástechnikai lapok piacáról, tudván hogy az ott észlelt tendenciák bizonyos fáziskéséssel nálunk is meg szoktak jelenni. Három táblázatot állítottam össze, főleg az Advertising Age honlapjának statisztikájából, kiegészítve azt a BPA példányszámellenőrző szervezet adataival és a kiadóktól kapott információkkal. Az amerikai magazinok Top300-as listáján 2001-ben már csak 14 informatikai lap szerepelt. Számuk 2000-ben még 25 körül volt. A 2001-es összesítő táblázatban rögtön feltűnik, hogy 2000-hez képest valamennyi lapnak drasztikusan csökkent a hirdetési oldalszáma, és ennek megfelelően az árbevétele is. A második táblázat azt mutatja, hogy ez a negatív tendencia 1998 óta tart, és a helyzet egyre rosszabbodik. Végül a harmadik táblázat elárulja, hogy a hirdetési visszaesésnek semmi köze a lapok példányszámához, olvasottságához. Három év alatt az értékesített példányszám, illetve ingyenes lapok esetében az ellenőrzötten terjesztésre került példányszám nagyon kis mértékben ingadozott, összességében pedig inkább nőtt. A Top300-as listáról eltűnt lapok egy része hátrább sodródott, a többi megszűnt. Mivel az amerikai informatikai lapok mintegy fele Amerikán belül teljesen ingyenes, és az előfizetéssel terjesztettek ára is nagyon alacsony, a lapárbevétel kevés kivételtől eltekintve alárendelt szerepet játszik a kiadók gazdálkodásában. Ez a magyarázata annak a furcsa jelenségnek, hogy az olvasók körében sikeres, nagy példányszámban eladott lapokat szüntetnek meg pusztán a hirdetési bevételek csökkenése miatt. Az egyik első ilyen (számunkra különösen tanulságos) eset a szakma legrégibb és legrangosabb lapjának, a fél milliós értékesített példányszámú Byte-nak a halála volt, de hasonló sorsra jutottak az olvasók által kedvelt más magazinok is, például a Smart Business, leánykori nevén PC/Computing (1.000.000 példányos), a Windows Magazine (800.000 példányos) vagy 2002 augusztusában az 1,1 millió példányban fogyó Yahoo! Internet Life. Ez utóbbi 2000-ben még számonként átlag 100 oldal hirdetést tudott közölni, 2002 első félévében már csak 30 oldalnyit, és ez elég volt ahhoz, hogy megpecsételje a harmadik legnagyobb példányszámú informatikai lap sorsát. 4. Konklúzió Egyik olvasónk talán előre megérezte, hogy az Új Alaplap következő száma helyett valami olyasmit kap, ami a fentiekben olvasható. Honlapunk előfizetési űrlapját töltötte ki a következő szöveggel: "Mikor jelenik meg az Alaplap következő száma? Kifogásokkal ne fárasszanak." Kedves "Nép Hangja"! Az itt összegyűjtött tények egy kicsit tényleg fárasztóak, de biztos lehet benne, hogy nem kifogások. Azt szeretnénk, ha minél többen átgondolnák azokat, és segítenének kialakítani az új helyzethez alkalmazkodó új stratégiát az Új Alaplap szellemi értékeinek megmentése érdekében. Budapest, 2002. december 10. Faklen Pál főszerkesztő és kiadó Előzmények: 2002. június 17. Godotra várva 2002. április 19. Szegény embert... 2002. április 11. Átütemezés 2002. január 12. Előszó az Új Alaplap 20. évfolyamához