|
Interregnum Aki nem tudja, hogyan ment csődbe az Új Alaplap 2002-ben, de érdekli a történet, alapozásul lapozza fel Szünetjel című korábbi cikkünket. Olvasótáborunk "kemény magja" természetesen ismeri elhallgatásunk okait, mégis kitartóan várja, hogy a hosszú szünetről előbb-utóbb "becsöngetnek", és visszatér valami abból, amit a hazai szakmai sajtóban 20 éven át ez a szellemi műhely jelentett. Az Új Alaplap Kiadói Kft jelenleg felszámolás alatt áll. A csődtörvény azonban megadja a lehetőséget, hogy kiadónk a felszámolási eljárás alatt külső forrásokra támaszkodva újjászerveződjön, és a hitelezőkkel egyezséget kötve elkerülje a jogutód nélküli felszámolást. Nem minden felszámolási eljárás végződik ugyanis a fizetésképtelenné vált cég megszüntetésével, és jók az esélyeink, hogy az Új Alaplap Kiadói Kft ebből a szempontból is a pozitív kivételek közé tartozzon. Ha a felszámolási eljárás végén folytatni tudjuk tevékenységünket, sor kerülhet a "befagyott" előfizetések kompenzálására, a gyűjteményes CD kiadására is. Egyáltalán nem lesz könnyű azonban arról dönteni, hogy milyen lapot adjunk ki, mi az, amit tartósan önfenntartóvá tehetünk. Az Új Alaplap korábbi struktúrájának (nyomtatott lap + CD vagy DVD) és finanszírozási modelljének (lapeladás + hirdetés) folytatására a piac megváltozott körülményei között aligha számíthatunk. Mindig figyelemmel kísértük az amerikai informatikai lapok sorsát, mert azt tapasztaltuk, hogy az ott lezajló folyamatokból következteni lehet a nálunk várható tendenciákra is. Szünetjel című írásunk 2001-ig dokumentálta a fejleményeket. Itt most további 3 év adatait fűzzük hozzá az elemzéshez. Első táblázatunk a Top 300-as mezőnyben megkapaszkodott amerikai informatikai lapok hirdetési oldalszámának alakulását mutatja be 1998-tól 2004-ig. A második és a harmadik táblázatban az árbevétel, a hirdetési oldalszám és az értékesített példányszám alakulása látható 2003-ban és 2004-ben. Be kell vallanunk, hogy a 90-es évek közepén nem ilyen lejtmenetnek képzeltünk el az informatikai lapok előtt álló évtizedet. Mi okozta ezt a fordulatot? A számítógép kezdetben úgy jelent meg, hogy az új technikához nagyobb kezelési tudásra lesz szükség, mint más műszaki termékek használatba vételéhez. A számítástechnikai lapok ezért is tekintették elsődleges funkciójuknak a műszaki-tudományos ismeretterjesztést. Ennek anyagi terheit túlnyomórészt az informatikai cégek viselték -- mindaddig, amíg ők is a hozzáértő vagy az informatika ismeretek elsajátítására törekvő olvasórétegeket tekintették termékeik legfontosabb vásárlói célcsoportjának. A 80-as évek közepétől a 90-es évek végéig évről-évre egyre több számítástechnikai folyóirat jelent meg, és szinte mindegyiknek a fenntartására jutott elegendő hirdetés. Ez kelthetett olyan illúziót, hogy az új technológia gazdasági hátországa jóval szélesebb sajtópalettát tud majd eltartani, mint a többi iparág. Sokáig és sokan hittük azt is, hogy a számítástechnikai eszközök széles körű elterjedése az informatikai ismeretek iránt hasonlóképpen széles körű igényt támaszt. Az általános műveltség ilyen tartalmmal történő kibővülése egyelőre azonban túlzottan optimista feltételezésnek bizonyult. Az emberek a számítástechnikai és kommunikációs eszközökhöz ugyanúgy viszonyultak, mint a többi műszaki fogyasztási cikkhez: amíg nem voltak meg a feltételek az új technikai eszköz bárki számára könnyű használatához, addig az nem vált tömegessé, addig csak a "technikai pionírok" vették birtokba az új terepet. Az egyszerű kezelhetőség elérésekor belépő szélesebb felhasználói réteg viszont már csak a szűken vett praktikus ismereteket hajlandó elsajátítani, érdektelen számára a mélyebb technikai háttér. A számítástechnikai eszközök a 90-es évek végén jutottak el oda, hogy a használat és a hozzáértés tömegméretekben elválhatott egymástól. A számítógép megtartotta ugyan szerszám funkcióját is, de alkalmazásának egyre nagyobb hányada a szórakoztatásra és a kommunikációra tevődött át. Ettől kezdve nem a szakmai tudással felvértezett szűkebb rétegek, hanem a fogyasztói tömegek alkották a piac bővítésének legfőbb forrását. Az informatikai és kommunikációs cégek médiaválasztásán belül emiatt fokozatosan háttérbe szorultak a szakmai folyóiratok, és előtérbe kerültek a többi műszaki fogyasztási cikk értékesítéséhez igénybe vett médiák, módszerek, praktikák. Ezzel párhuzamosan a "dotcom lufi" 2000 márciusi kipukkadása után a gazdasági realitásoktól elrugaszkodott internetes vállakozások látványos bukást produkáltak, ami kihatott az informatikai ipar egészére. Bár az internet feltartóztathatatlan előrenyomulását ez az "üzemi baleset" inkább segítette, semmint hátráltatta (a piac által elfogadott szintre szorítva le az internetes tevékenységek fejlődési ütemét és profitját), az informatikai cégek már az új stratégia alapján rendezték soraikat. Az irányváltás következtében néhány év alatt felére-harmadára csökkent a számítástechnikai lapok száma, és a megmaradtaknak is csak a korábbi hirdetésmennyiség töredéke jutott. A rádió, a film vagy a tévé megjelenésének és térhódításának történelmi analógiájából okulva attól nem kellett tartani, hogy az internet teljesen kiszorítja a korábbi médiákat, de arra számítani lehetett, hogy az arányok ismét átrendeződnek, különösen abban a szegmensben, amelybe az Új Alaplap olvasótábora is beletartozik. Az informatikai szakemberek elsődleges tájékozódási forrásává szükségszerűen a sokkal gyorsabb és rugalmasabb világháló vált. Eközben a weben való publikálás életképes üzleti modellje túl lassan bontakozott ki, az Új Alaplapnak pedig nem volt tőkéje ahhoz, hogy amikor lépéskényszerbe került, ismét előre meneküljön, az új helyzethez alkalmazkodva úttörő szerepet vállaljon. A számítástechnika és az internet technikai csodája sem tud változtatni azon a gazdasági alaptételen, hogy mindenféle produktum célba juttatásának költségeit viselnie kell valakinek. Ha árut értékesítenek az interneten, akkor a közvetítési ráfordítás értelemszerűen a termék árába épül be. Amikor azonban az internet "csak" szellemi termékek publikációs csatornájaként működik, akkor vagy a kiadó vállalja a költségeket (mert más módon megtérül a ráfordítása), vagy a felhasználó fizet az információért (mert megéri neki), vagy külső finanszírozók (hirdetők, szponzorok, támogatók stb.) kapcsolódnak be a kommunikációba, saját üzleti és egyéb szempontjaikat szem előtt tartva. Ez tulajdonképpen hasonlít a hagyományos lapkiadás képletére, de a megvalósításban még mindig nagyon sok a kiforratlanság és a bizonytalanság. Ebből erednek dilemmáink az újrakezdés módját illetően. Még nem találtunk rá arra a tartósan életképes gazdasági modellre, amely garantálja, hogy tartalmilag és formailag méltóak maradhassunk hagyományainkhoz. Ezt a kis helyzetjelentést gondolatébresztő eszmefuttatásnak is szántuk. Ha van kedve hozzá, írja meg elképzeléseit, véleményét. Úgy, mint régen...
Budapest, 2004. december 6.
Faklen Pál
Előzmények:
|